Az egy hét alatt sem tudtam megszokni ezt a hatalmas rohanást, és azt sem,hogyha belépek a stúdióba, azonnal szó szerint felkapnak , beültetnek egy székbe és elkezdik sminkelni a fejemet. Bár nem tagadom azért élvezem,hogy mindenki körülöttem ugrál, és minden kívánságomat lesi, de azért a legjobb mégis a nap vége,mikor befeküdhetek az ágyba és végre aludhatok.
A stábban mindenkivel jóba vagyok de leginkább persze Tarynnel, Chrissel és Darrennel. Mindannyian nagyon aranyosak voltak,és segítettek az elején, mikor többször összeomlottam mert bakiztam. Elmagyarázták, hogy ők is szoktak, és hogy ezeken a stáb tagok is inkább nevetnek, minthogy bosszankodjanak. Meg körbevezettek mindenhol, és segítettek kezelni a lesifotósokat is.
Az egyetlen dolog amitől falra mászok! Még nem is debütáltam, mégis a pofámba másznak ha kilépek az utcára, és követnek mindenhová. Taryn elmagyarázta,hogy nem lehet rájuk ugrani és leteríteni őket, mert akkor a hírnevemet megelőzve mindenki utálni fog, na meg a rendőrségen is rendszeres látogató lennék akkor naponta.
- Ma nincs kedved velünk kávézni? - Darren gyönyörű szemeivel rám tekintgetett, én pedig szokásosan teljesen zavarba jöttem tőlük.
- Ki az az "ünk" pontosan? - próbáltam leplezni,hogy totál elpirultam, és a cipőmet kezdtem tanulmányozni.
- Igazából csak te és én. - idegesen a fejét kezdte vakarni.- Taryn épp most mondta le.
-Nem tudom. - elhúztam a számat. - tudod épp most adják a Gleet a tv-ben és van benne egy szereplő aki érdekes. - felpillantottam, és láttam az arcán, hogy hatalmas vigyorra húzódik a szája. - valami Blaine. - most egy kicsit fel is nevetett.
- És te is a kutyád szeretnétek nyáladzani rá igaz? Megértem, helyes pali. - hangosan felnevettem.
- Neeeem. - továbbra is röhögtem, bár már nem olyan hangosan, mint az imént.- Macskám van.
- Akinek a neve Darren, ugye?
-Természetesen. -bólintottam komolyan.
- Na gyere már, a sorozatod megvár.- felkuncogtam.
-Na jó, de csak akkor, ha eltakarsz a paparazzik elől, nem akarom,hogy kitudódjon, hogy ismerlek.- újra nevetett.
-Rendben.- karöltve kimentünk az egyébként esős utcára. Még nagy szerencsénk volt, hogy a kávézó nem volt messze, na meg volt nálunk esernyő.
Bent leültünk az egyik legtávolabb az ablaktól eső asztalhoz, rendeltünk kávét, sütit, és belekezdtünk a szokásos hülye eszmecserénkbe.
- Egyébként ,hogy tetszik velünk dolgozni?- gyorsan tért át erre a témára, így ennek az lett a következménye,hogy félre nyeltem.- na jó azért ne fulladj meg.
- Jól vagyok.- halkan köhécselni kezdtem.- Egyébként imádok veletek dolgozni.- folyamatosan köhögtem. Darren aggódva figyelt, de jeleztem neki, hogy minden rendben csak ki kell magamat köhögnöm.
- Nocsak ennyire lenyűgözted volna a hölgyet,hogy köhögni kezdett?- az asztal mellett egy barna hajú fiú állt meg. Elég érdekes akcentusa volt, ha engem kérdeznétek azt mondanám Ír. Amúgy is nehezen értem az embereket, de ezt a mondatot még a szokásosnál is tovább kellett elemeznem, a beszédmódja miatt.
Darren nevetve megrázta a kezét, majd leült mellénk. Az én fejem már totál vörös volt a sok köhécseléstől, de végre abba tudtam hagyni.
A kezét nyújtotta felém.
-Damian vagyok.
- Lisa.