második rész

Két napja már a meghallgatásnak, és még csak egy "köszönjük, de maga egy roncs és nem kérünk magából" levelet sem kaptam.  Persze az elejétől kezdve tudtam,hogy nem fog ez nekem összejönni, ám mégis hideg zuhanyként ez az egész. Az estéket azzal töltöttek,hogy a tv előtt gubbasztva próbáltam a sorozatokban és annak szereplőiben a hibát keresni de nem ment. Én nem vagyok elég szép, és normális ahhoz, hogy tv-ben szerepeljek, és ez a nagy helyzet.
Nem is gondoltam én komolyan ezeket az álmokat , amikor kitaláltam. Ezek afféle álmok, melyeket az ember vakul üldöz, de jól tudja, soha nem fognak teljesülni. Én is ilyesmi álmodozó vagyok.
A gimiben álmodoztam azért,hogy elfogadjanak olyannak,amilyen vagyok. Azt kívántam minden egyes nap,hogy legyenek barátaim,akik megértenek,és megvédenek hogyha kell.
Tudtam,hogy csúnya vagyok. De utáltam,mikor minden egyes nap emlékeztettek erre. Kiröhögtek, megbántottak, összesúgtak mögöttem. Az életem egy hatalmas szívás volt, és amikor kikerültem onnan, ez még tovább tetőződött. Nem találtam munkát sehol sem,mert színészeti végzettséggel sehova sem kellettem. Vagy az idióta szövegemmel rontottam el, vagy a gnóm kinézetem húzott le a mélybe.
Minden évben próbáltam jobb és jobb lenni, de ez egyáltalán nem jött össze. Egyre mélyebbre és mélyebbre kerültem aminek az lett a vége,hogy nem csak magamban nem hiszek, de a szüleimmel sem beszélek már.
Megunták,hogy olyan reménytelennek tartottam magam, végül az is lettem. Talán ezzel a szereppel egy kicsit visszanyerhettem volna a bizalmukat, de hiába. Úgysem kaptam meg.
Délután elindultam az egyik kedvenc éttermembe. Ugyanis persze éttermi állásokkal tartom fent magamat, mint kiszolgáló.
-Hé Black, itt a kötényed. - Noah volt az a férfi, akivel néha el tudtam beszélgetni, de elég nagy szoknyapecér volt, így nem szerettem volna soha jobban belebonyolódni. Elkaptam a ruhácskát, és felkötöttem a derekamra. Elővettem a jegyzetfüzetet, és a ceruzát.- A kettesnél azt mondta a pali,hogy téged akar csak. De szerintem meleg,úgyhogy ne reménykedj.- a szám tátva maradt, de próbáltam nem röhögni Noahn. Meg volt ez a hülye szokása,hogy elítélte azokat akik mások. Odasiettem a kettesasztalhoz.Nem figyeltem arra, ki ül ott csak a szokásos "jó reggelt kívánok, mit adhatok?!" szöveggel álltam elé.
-Tartanak itt, olyan kávét amire az van írva,hogy gratulálok megkaptad a szerepet?- azonnal felkaptam a fejemet. Chris ült az asztalnál, és hatalmas mosollyal az arcán meredt rám. Felhúztam a székből és azonnal magamhoz öleltem.
-Ez most teljesen komoly?- sikítottam fel.
- Ms. Black! ...-egy kis hatásszünetet tartott.- TELJESEN.- megint felsikítottam és megint szorosan magamhoz öleltem.
-Most akkor híres leszek meg minden?- nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, és folyamatosan ölelgettem Christ.
- Hát, igen. Bár ideáig követtek a paparazzik, de reméljük  a legjobbakat,hogy nem fognak minket lefotózni. A producer szerint, nem szerencsés ha hamar megtudják ki az új sikersorozat főszereplője.
- És mikor kezdjük a forgatásokat?
- A szövegkönyvet elhoztam. Mi már ma, de neked adnak időt szöveget tanulni.- közben felvette a kabátját és a sálját. Majd átadott egy vaskos papírköteget.
-És beugorhatok hozzátok? Csak,hogy megismerjek mindenkit!- karon fogott.
-Te vagy a főszereplő. Hogy a viharba ne? Gyere!
-De nem mehetek, dolgozom.
-Nem fogsz többet itt dolgozni, ugye tudod?- melegség árasztott el, ahogyan ezeket a szavakat kimondta. Bólintottam.
- Hé te ott.- ez a kiáltása Noahnak szólt.- Mondd meg a főnöködnek, hogy Lisa nem dolgozik többet itt. És menj el egy hajvágásra.- Noah meglepődötten bámult rám.
-Úgy tűnik nem meleg az új pasid. Sok sikert.-hangosan felnevettem,és elhagytuk az éttermet.