Harmadik rész

Egy hatalmas épületbe vezetett be Chris, ahol az őr szemrebbenés nélkül beengedett minket. Sőt! Ami számomra a legfurcsább volt, még szép napot is kívánt, és a nevemen szólított. Én csak zavartan megköszöntem, és motyogtam valami "magának is" félét, de már meg nem mondanám inkább minden hangzott. Chris természetesen kiröhögött, semmi együttérzést nem produkált, de egyáltalán nem orroltam meg rá, csak jó volt játszani a sértődöttet. Az ajtó előtt megtorpantam. Nem akartam oda bemenni ahol a többi szereplő volt, eléggé megijedtem. Mármint ők biztosan tökéletesek meg minden, én meg nem akartam megint számkivetett lenni.
- Mi az?- Chris gyanakvóan kezdett méregetni, de én nem néztem a szemébe.
-Mi van ha nem kedvelnek majd?- nagyot nyeltem, és a cipőmmel kezdtem babrálni a földet.
- Miért ne kedvelnének?- megfogta az egyik kezemet. Olyan puha volt az érintése, mint egyik lányé sem. Nagyon jó érzés volt.
- Mert eddig akárhová tartoztam, mindenki kiutált onnan, és aztán muszáj volt eljönnöm. Nem akarom itt is úgy végezni. - a tekintetem végig a kezeinken volt.
-Megígérem, kedvesek lesznek veled.- felemeltem a fejemet, hogy láthassam, mosolyog.
- És ha nem?- a szemem kicsit könnyes lett, mert eszembe jutott, mennyire is utáltak eddig mindenhol.
-Akkor is , én kedvellek. A meztelen testes  beszólásod után, meg ki ne kedvelne?- halkan felnevettem, és letöröltem azt  a pár könnycseppet, amelyek rakoncátlanul legördültek.
- Te jó,ég tudnak róla?- ő is nevetett.
-Persze ,hogy tudnak, mind megnézték a bemutatkozásodat.- a tenyerembe temettem az arcomat. A vállaim rázkódni kezdtek a nevetéstől.- Na most, felemelt fejjel belépsz oda, köszönsz és beilleszkedsz, rendben?- bólintottam. - Nem hallottam !
-Jó.- újra nevettem. - felszegeztem a fejemet,mély levegőt vettem,majd kinyitottuk az ajtót.
Odabent rengetegen voltak. Már mindenkin a jelmez volt, de foteleken ültek, és jókedvűen beszélgettek. Az érkezésünkre felkapták a fejüket. Pár perc hatásszünet után, tapsolni és ujjongani kezdtek.
-Ezek minek örülnek?- oldalba böktem Christ, aki ugyancsak tapsolt.
-Neked. -súgta oda.- Így köszöntik az újoncokat a szakmában. - bólintottam, hogy jelezzem, megértettem amit mondott. Mosolyogva intettem mindenkinek,akik egy idő után újra beszélgetni kezdtek.
Egy fekete hajú fiú jött oda hozzánk, hatalmas vigyorral az arcán.
-Szia Lisa, Darren vagyok.- a kezét nyújtotta, de egy ideig nem esett le mit akar. Hangosan felnevettem,majd megráztam.
-Bocsi, még sokkban vagyok.- ő is nevetett.
-Bemutassalak pár embernek?- mosolyogva bólintottam.
-Örülnék neki.- megragadta a kezemet, és odahúzott az egyik kanapéhoz.
-Hé emberek ő Lisa.- intettem.- ő itt Janet, ő fogja a legjobb barátnőd szerepét játszani a sorozatban.- egy szőke kicsit szeplős lányra mutatott. Nagyon szép volt, és hatalmas mosollyal integetett nekem.- Ő Paine, ő az aki a sorozatbeli pasidat alakítja egy ideig.
-Szia, örülök,hogy a pasid lehetek. - felröhögtem, és vidáman kezet ráztunk.
- Ő meg Taryn, a másik lány, akin majd segíteni fogsz,hogy "menő" menő legyen.- ő is jelezte , hogy örül nekem, de bele volt mélyedve a szövegkönyvébe. Darren újra kezem ragadott, és visszamentünk Chrishez.
- Mindenki nagyon aranyos.- jelentettem ki.- És annyira örülök, hogy ennyire közvetlen vagy Darren. Komolyan, nélküled biztosan egy sarokban ültem volna, és néztelek volna titeket, ahogyan pletykálkodtok.- nevetni kezdett.
-Te mindig ennyit beszélsz?
-Mindig.-vágta rá Chris.

második rész

Két napja már a meghallgatásnak, és még csak egy "köszönjük, de maga egy roncs és nem kérünk magából" levelet sem kaptam.  Persze az elejétől kezdve tudtam,hogy nem fog ez nekem összejönni, ám mégis hideg zuhanyként ez az egész. Az estéket azzal töltöttek,hogy a tv előtt gubbasztva próbáltam a sorozatokban és annak szereplőiben a hibát keresni de nem ment. Én nem vagyok elég szép, és normális ahhoz, hogy tv-ben szerepeljek, és ez a nagy helyzet.
Nem is gondoltam én komolyan ezeket az álmokat , amikor kitaláltam. Ezek afféle álmok, melyeket az ember vakul üldöz, de jól tudja, soha nem fognak teljesülni. Én is ilyesmi álmodozó vagyok.
A gimiben álmodoztam azért,hogy elfogadjanak olyannak,amilyen vagyok. Azt kívántam minden egyes nap,hogy legyenek barátaim,akik megértenek,és megvédenek hogyha kell.
Tudtam,hogy csúnya vagyok. De utáltam,mikor minden egyes nap emlékeztettek erre. Kiröhögtek, megbántottak, összesúgtak mögöttem. Az életem egy hatalmas szívás volt, és amikor kikerültem onnan, ez még tovább tetőződött. Nem találtam munkát sehol sem,mert színészeti végzettséggel sehova sem kellettem. Vagy az idióta szövegemmel rontottam el, vagy a gnóm kinézetem húzott le a mélybe.
Minden évben próbáltam jobb és jobb lenni, de ez egyáltalán nem jött össze. Egyre mélyebbre és mélyebbre kerültem aminek az lett a vége,hogy nem csak magamban nem hiszek, de a szüleimmel sem beszélek már.
Megunták,hogy olyan reménytelennek tartottam magam, végül az is lettem. Talán ezzel a szereppel egy kicsit visszanyerhettem volna a bizalmukat, de hiába. Úgysem kaptam meg.
Délután elindultam az egyik kedvenc éttermembe. Ugyanis persze éttermi állásokkal tartom fent magamat, mint kiszolgáló.
-Hé Black, itt a kötényed. - Noah volt az a férfi, akivel néha el tudtam beszélgetni, de elég nagy szoknyapecér volt, így nem szerettem volna soha jobban belebonyolódni. Elkaptam a ruhácskát, és felkötöttem a derekamra. Elővettem a jegyzetfüzetet, és a ceruzát.- A kettesnél azt mondta a pali,hogy téged akar csak. De szerintem meleg,úgyhogy ne reménykedj.- a szám tátva maradt, de próbáltam nem röhögni Noahn. Meg volt ez a hülye szokása,hogy elítélte azokat akik mások. Odasiettem a kettesasztalhoz.Nem figyeltem arra, ki ül ott csak a szokásos "jó reggelt kívánok, mit adhatok?!" szöveggel álltam elé.
-Tartanak itt, olyan kávét amire az van írva,hogy gratulálok megkaptad a szerepet?- azonnal felkaptam a fejemet. Chris ült az asztalnál, és hatalmas mosollyal az arcán meredt rám. Felhúztam a székből és azonnal magamhoz öleltem.
-Ez most teljesen komoly?- sikítottam fel.
- Ms. Black! ...-egy kis hatásszünetet tartott.- TELJESEN.- megint felsikítottam és megint szorosan magamhoz öleltem.
-Most akkor híres leszek meg minden?- nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, és folyamatosan ölelgettem Christ.
- Hát, igen. Bár ideáig követtek a paparazzik, de reméljük  a legjobbakat,hogy nem fognak minket lefotózni. A producer szerint, nem szerencsés ha hamar megtudják ki az új sikersorozat főszereplője.
- És mikor kezdjük a forgatásokat?
- A szövegkönyvet elhoztam. Mi már ma, de neked adnak időt szöveget tanulni.- közben felvette a kabátját és a sálját. Majd átadott egy vaskos papírköteget.
-És beugorhatok hozzátok? Csak,hogy megismerjek mindenkit!- karon fogott.
-Te vagy a főszereplő. Hogy a viharba ne? Gyere!
-De nem mehetek, dolgozom.
-Nem fogsz többet itt dolgozni, ugye tudod?- melegség árasztott el, ahogyan ezeket a szavakat kimondta. Bólintottam.
- Hé te ott.- ez a kiáltása Noahnak szólt.- Mondd meg a főnöködnek, hogy Lisa nem dolgozik többet itt. És menj el egy hajvágásra.- Noah meglepődötten bámult rám.
-Úgy tűnik nem meleg az új pasid. Sok sikert.-hangosan felnevettem,és elhagytuk az éttermet.

Első rész

Nagyot nyeltem. A kezemben lévő papírok már teljesen gyűröttek voltak. Az arcom olyan vörös volt, akár egy rák, és a lábaim is remegtek. Fogalmam sincs, hogyan volt akkora bátorságom,hogy jelentkezzek erre a szerepre, arról meg pláne nem, hogy hogyan volt merszem eljönni a meghallgatásra. Ez egy elég nagy szerep, és mivel még sem tapasztalatom, sem szakmai hátterem nincsen, valószínűleg nem is fogom megkapni. Már épp megfordultam,és kifelé igyekeztem, mikor  a nevemet hallottam.
-Lisa Black. Gyere, te következel. - a tekintetem félelmet kiáltott, de mindenki csak mosolygott rám, a folyosón, míg elértem az ajtóhoz.
Bent három ember ült velem szemben. Kettő kedvesen próbált mosolyogni, a harmadik pedig mereven bámult rám. Láttam rajtuk,hogy már fáradtak, és a pokolba kívánják az egészet, de mégis végig kellett csinálniuk. A fal mellett egy fiú álldogált, és bátorítóan mosolygott.
-Nos, Lisa, te úgy tudom a főszereplő, Jillian szerepére jelentkeztél. -bólintottam egyet, hogy megerősítsem a hallottakat.- Mesélj magadról egy kicsit. - hatalmas levegőt vettem.
- 20 éves vagyok. Sajnos eddig nem sikerült szerepet kapnom sehol, már nem azért mert olyan nagyon rossz lennék,csak tudja nem vagyok egy nagyon bátor lány , és ide sem jelentkeztem volna ha..- azonnal abbahagytam a fecsegést, mert rájöttem,hogy egyáltalán nem erre kíváncsiak. A fiú halkan röhögni kezdett, és a tenyerébe temette a fejét. - Elkezdhetem újra?
- Igen.- az egyetlen női tag is jót mosolygott rajtam, de hálás tekintetet lövelltem felé.
-Szóval Lisa vagyok. Az iskolában mindig én voltam a dráma szakkör legjobbja, és ezért gondoltam,hogy jó lennék Jilliannak.
- Mit vállalsz?
-Bármit.- pár pillanatra elgondolkodtam, majd előre tettem a kezeimet.- jó persze meztelenkedést nem, amúgy sem tetszene a férfiaknak a meztelen testem. - halkan felnevetett mindenki, én pedig szégyenemben a homlokomra csaptam.
- Inkább folytassuk a felolvasással. Lisa, ő itt Chris. Chris Colfer. - bólintottam a fiúnak, akit mint megtudtam Chrisnek hívnak. - ő vele fogsz felolvasni. - bólintottam újra.
-Akkor kezdjük is. - Chris elővette a papírt és magabiztosan elkezdte. - Jillian, azt hiszed nekem könyebb a rohadt gimiben létezni? Mindenki elítél, te pedig csakis azért nyafogsz napok óta, mert Jessie nem figyel rád eléggé.- Erőt vettem magamon, és minden tehetségemet próbáltam beletemetni abba az egy mondatba , ami a papíron szerepelt.
- Sajnálom, de tudhatnád, hogy a gimi legnépszerűbb csajának sem könnyű lenni. Próbálok az emberekkel kedves és rendes lenni, de nehéz,ha a pasid egy seggfej. - a könnyeim kicsordultak. Hónapokig próbáltam,hogy sikerüljön, ugyanis ez is kritérium volt. Parancsra sírni.Ám most mégsem kellett magamat megerőltetnem, mert minden fájdalom és gyávaság kijött belőlem. Összecsuklottam és könnyes szemekkel néztem a zsűrire, akik elégedetten megtapsoltak.
-Nagyon jó. Majd értesítünk, ha esetleg szerencsés lennél.- megköszöntem a részvételt,és kisiettem. A folyosó végén leültem és kifelé bámultam az ablakon. Biztos voltam benne,hogy nem kaptam meg a szerepet, de büszke voltam magamra , mert megpróbáltam. Életemben először nem voltam gyáva, és megpróbálkoztam a lehetetlennel.
-Miért bánkódsz ennyire?- Chris ült le elém, teljesen elámultam.
- Nem bánkódom, csak próbálom feldolgozni , ami odabent történt.- próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment.
- Hát.. ne aggódj,az biztos te voltál a legemlékezetesebb. Már csak a meztelen testes beszólás miatt.- felnevettünk. - Na látod, ha így mosolyogsz máris meggyőzőbb vagy.- felállt és visszaindult a helyiségbe, ahol a felvételt tartják.- Hé!- ránéztem.- Ha rajtam múlna te kapnád, és azért is írnék meztelen jelenetet.-újra felnevettem hangosan.
-Köszönöm.